Őszi gyümölcstorta

Mandulalisztből, pálmacukorral

A mandulaliszt már jó ideje része az életünknek, remek dolgokat lehet vele gyorsan varázsolni: néhány szem gyümölcs összevágva és hőálló tálban elrendezve, mandulalisztes morzsával megszórva gyors és ízletes délutáni csemege. A pálmacukor viszont új alapanyag számunkra, néhány hónapja vettünk először – a kedvenc indiai csemegeüzletünkben láttuk meg, és szerettünk bele azonnal. Első ránézésre nyilván leginkább azért, mert gyönyörű. Legalábbis nekünk nagyon megkapóak voltak a csomagból kikandikáló rusztikus, aranyló piramisok. Amikor kibontottuk és beleszagoltuk, egészen elképedtünk, ugyanis egy varázslatos birodalom tárult fel – telt, összetett, karamell, wiskey, vanília voltak az első benyomások.

A kóstoló is legalább ennyire izgalmas volt, hiszen az illathoz nem kevésbé komplex ízélmény társult. Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk. Gondolom nem meglepő, hogy az egy kilós csomag mindössze egy hónapig tartott. Hirtelen minden formában ki kellett próbálni: karamellizáltuk (remekül működik!), kakaót készítettünk, többféle tortát illetve sütit sütöttünk – próbálgattuk, hogy hogyan oldódik, milyen ízek bukkannak fel belőle különféle kombinációkban és egymástól eltérő hordozóközegekben.

A pálmacukor ugyanúgy viselkedik mint a hagyományos cukor, mégis hatalmas a különbség: sokkal-sokkal finomabb, komplexebb, emellett pedig még egészségesebb is – két legyet egy csapásra. Az egy kiló pálmacukor úgy fogyott el 4-5 hét alatt, hogy észre sem vettük. Pedig nem vagyunk édesszájúak…

A pálmacukor több okból került a kosarunkba: az újdonság izgalmas csábítása mellett kíváncsiak voltunk a testre gyakorolt hatására is. Általában úgy szoktunk tapasztalatot szerezni egy-egy új alapanyagról, hogy elkezdünk kísérletezni vele, illetve különféle kombinációkban kóstolgatjuk. Ilyenkor egyrészt nézzük a felhasználási területeket, másrészt pedig a testre gyakorolt hatását figyeljük magunkon. Csak ezután nézünk utána, hogy mit is írnak róla a tudományos vizsgálatok, és ilyenkor is lehetőleg minél körültekintőbben próbálunk informálódni a különféle, egymásnak sokszor ellentmondó forrásokból.

A pálmacukor kapcsán sem egybehangzóak a vélemények. Az bizonyított, hogy a glikémiás indexe alacsony, így a magas vércukorszinttel küzdők számára lehet a fehér cukor alternatívája. Emellett a finomított édesítőszerekkel szemben természetes eljárással készül, mégpedig a pálmafa virágának nektárjából. Mondhatjuk tehát, hogy egyfajta szárított mézzel van dolgunk, mely rengeteg jótékony ásványi anyagot is tartalmaz, melyek jól hasznosíthatóak a test számára. A tudományos vizsgálatok információkkal szolgálnak egy-egy alapanyag összetételéről, mi azonban sokszor inkább a saját tapasztalatainkra hagyatkozunk, és próbáljuk a test jeleit olvasva eldönteni egy hozzávalóról, hogy vajon jó e nekünk. A pálmacukor átment a vizsgán. Míg a finomított édesítőszerek sokszor émelygést okoznak, a pálmacukor esetében semmi ilyesmit nem tapasztaltunk.

 

Gyümölcstorta mandulaliszttel és pálmacukorral
26 cm-es tortaformához

  • 40 dkg mandulaliszt (akár fele arányban őrölt sárgabarackmaggal keverve)
  • 1 tk sütőpor
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 1 rúd vanília kikapart magja
  • 3 ek mák
  • 1 db kezeletlen citrom héja, megreszelve
  • 1 tk só
  • 3 db egész tojás
  • 15 dkg kókuszolaj, langyosan
  • 4-5 db közepes alma/őszibarack/10 db szilva, kimagozva és vékony szeletekre vágva
  • 10 dkg pálmacukor
  1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
  2. Keverjük össze egy tálban a száraz alapanyagokat: a mandulalisztet, sütőport, szódabikarbónát, vaníliát, mákot, citromhéjat, sót.
  3. Adjuk hozzá a kókuszolajat, majd a tojást. Alaposan keverjük össze.
  4. Kanalazzuk a tésztát kerek tortaformába.
  5. Rendezzük el a tetején szépen a gyümölcsöt.
  6. Morzsoljuk szét a tetején a pálmacukrot.
  7. Tegyük a tortaformát a meleg sütőbe, és süssük aranybarnára. Ez hőlégkeveréssel kb. 25-30 perc, anélkül 40-45 perc.

Tipp: Mielőtt kikapcsoljuk a sütőt, ellenőrizzük egy fogpiszkáló vagy gyufa segítségével, hogy megsült-e: szúrjuk bele valahol a süti közepén, és ha száraz, miután kihúztuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megsült a tészta. Ha nedves a fapálcikánk, akkor érdemes még visszatenni a süti 10-15 percre. Ilyenkor tekerjük egy kicsit lejjebb a hőfokot, hogy nehogy megégjen az alja, inkább szárítsuk mint süssük ekkor már.