Narancsos lencseleves

Avagy hogyan tartósítsuk leveseinket a rohanó hétköznapokra?

Egyre hűvösebb van.
Nagyon kellemes ez az ősz – nagyon óvatosan kúszik be a hideg, de reggelente azért már egyértelműen harap. Ilyenkor egyre jobban esik egy-egy tányér meleg leves.

A leves gyakran megosztja az embereket: vannak akik el sem tudnak képzelni egy napot leves nélkül, mások viszont egészen jól megvannak nélküle. Egészen novemberig, amikor is a hideg és a szél őket is meggyőzi arról, hogy ilyenkor nincs jobb egy nagy tányér melengető levesnél.
Nálunk a családban mondhatni, hogy él egyfajta leves tradíció, mely anyáról lányára száll. Anyukám remek szakács, nagymama és dédnagymama is fantasztikusan főzött, és a levesfőzés tudományát tőlük lestem el. Anyukám levesei tökéletesek. Bármikor megyünk hozzá, mindig levest kérünk, ha megkérdezi, hogy mit főzzön. Van néhány kedvenc, de alapvetően mindegy. Mindegyik egy költemény. Természetesen mindig megkérdezem a trükköt, és néha megpróbálom reprodukálni. Kezdetben bosszantott, hogy nem ugyanolyan az íze, mint az Ő leveseinek – pedig mindent ugyanúgy csináltam. Többször beálltam mellé levesfőzéskor, hogy ellessem a trükköket. Ilyenkor mindig kiderülnek a turpiszságok: ja, hogy a hagymát reszelni kell és nem apróra vágni… Miután megtanultam a trükkök nagy részét és magam is rengeteg levest megfőztem, már nem zavart, hogy nem ugyanolyan ízű a levesem, mint az övé. Rájöttem, hogy mindenki levese más ízű. Az anyukámé anya ízű. Az enyém meg öt elemes…

Bécsben is találtam egy érdekes leves-sztorit: egyszer csak megláttam két szimpatikus hölgyet, akik 5 elemes leveseket főznek, és fél literes üvegekbe töltve árulják mindenfelé városszerte. A leves-manfaktúrájuk nagyon népszerű: rendelni is lehet tőlük, de egyre több helyen lehet kapni is a leveseiket, amik nagyon izgalmasan hangzanak. A nevük Suppito.
Ahogy nézegettem a képeket, rájöttem, hogy az egyik hölgy a leves-manufaktúrából a csoporttársam az iskolában. A következő alkalommal beszédbe is elegyedtünk, és kikérdeztem a levesekről egy kicsit. Elég sok mindent sikerült megtudnom két szünet alatt. Leginkább természetesen az érdekelt, hogy hogyan tartósítanak, ugyanis a leírások szerint a kész leves több hétig – a céklaleves akár három hónapig (!) is – eláll a hűtőben. Természetesen minden tartósítószer- és adalékanyag-mentesen készül…

Egy hagyományos tartósítási eljárást használnak: az üveget lobogó forró vízbe mártják, ebbe töltik az ugyancsak lobogva fövő levest. Azonnal lezárják, és hideg vízbe mártva sokkolják. A hirtelen hűtés által vákuum képződik, és ezért a baktériumok nem tudnak kifejlődni. Ha követjük e módszert, hűtőben tárolva gondoskodhatunk a rohanó hétköznapok megfelelő ebédjéről vagy vacsorájáról. Mit szóltok?

A Suppito receptjei közül választottam ezúttal egy levest: narancsos lencseleves fahéjjal, gyömbérrel, babérral, római köménnyel. Testes és kiadós, melengető és frissítő egyszerre.

Egy dologban változtattam csupán a recepten: az elkészítési módon. Megtartottam minden hozzávalót, viszont a főzés módját teljesen átalakítottam. Ennek azért éreztem szükségét, mert a hüvelyeseket külön megfőzve, és a főzővizét kiöntve könnyebben emészthetővé válnak. Emésztést segítő fűszerek használatával – pl. gyömbér, babérlevél és a köményfélék, melyek ebben a receptben is szerepelnek – csökkenthető a hüvelyesek kellemetlen mellékhatása, mely felfújódást okoz. Sokan panaszkodnak ilyesmire – ilyen és hasonló trükkökkel ez megelőzhető; másrészről azonban figyeljünk ezekre a jelekre, mert egyértelműen arra utalnak, hogy gyenge az emésztésünk, és erősíteni érdemes.

 

Narancsos lencseleves
Hozzávalók 4 adaghoz


20 dkg lencse, megmosva
3 db babérlevél
-------------------------------------
3-4 ek olaj
1 közepes hagyma, megtisztítva és apró kockára vágva
2 g gyömbér, lereszelve
4-5 cikk fokhagyma, megtisztítva és felaprítva
1 ek római kömény
2 közepes krumpli, kockára vágva
3 közepes sárgarépa, megtisztítva és kockára vágva
1 tk fahéj
1 narancs reszelt héja
1 ek finomítatlan só
1 l zöldségalaplé (Ha nincs éppen kéznél, használjunk vizet. Ebben az esetben viszont bátrabban fűszerezzük a levesünket.)
-----------------------------------
2 sárgarépa, megtisztítva és gyufaszálra vágva
2 narancs frissen facsart leve
1 cs petrezselyemzöld, frissen felvágva

  1. Tegyük fel a lencsét főni kb. 2 liter vízben. Tegyük hozzá a babérleveleket. Főzzük puhára a lencsét. Miután megfőtt, szűrjük le. (Ne sózzuk, mert úgy nehezebben puhul meg.)
  2. Miközben fő a lencse, készítsük el a sűrű levesalapot hozzá: egy nagy, vastag falú lábast melegítsünk fel, öntsük bele az olajat, majd adjuk hozzá a hagymát. Kavargatva pirítsuk közepes lángon két-három percig.
  3. Tegyük hozzá a fokhagymát és a gyömbért, és pirítsuk tovább kavargatva egy-két percig, vigyázva, hogy nehogy megégjen.
  4. Szórjuk bele a római köményt, pirítsuk együtt tovább 1 percig.
  5. Kavarjuk bele a kockára vágott krumplit és répát, szórjuk bele a fahéjat, és forgassuk össze. Fedő alatt pároljuk közepes lángon kb. 10 percig. Közben kétszer-háromszor kavarjuk meg, hogy nehogy odakapja.
  6. Amikor a krumpli és a sárgarépa közepesen megpuhult, öntsük fel zöldségalaplével (vagy vízzel), sózzuk , szórjuk bele a narancshéjat.
  7. Főzzük puhára a zöldséget, majd a tűzről levéve turmixoljuk össze.
  8. A megfőtt lencsét, a gyufaszálra vágott nyers sárgarépát és a narancslevet öntsük az összeturmixolt levesalaphoz. Ha túl sűrűnk találjuk, öntsünk hozzá vizet.
  9. Főzzük fel az egészet újra, melegítsük össze. Sózzuk, ha szükséges.
  10. Petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.